Szűkűlt a lista. Kiesett a Nimród és a Csanád.
A Nimródot Raini ejtette ki, mikor meg tudta, hogy van egy ilyen sör. (Nem értem. Pedig olyan kapocs lenne a gyerek és köztem... :DDD )
A Csanádot én ejtettem ki, amikor megláttam, hogy a tévében egy cigó politikust így hívnak. Hát köszi, de inkább nem.
Zsombor
Az enyém pedig ez volt:
Adony
Acsád
Ádám
Ákos
Buda
Bulcsú
Csanád
Dávid
Domonkos
Erik
Etele
Farkas
Hunor
János
Karsa
Koppány
Marcell
Nimród
Sándor
Simon
Taksony
Vajk
Zalán
Zsombor
Ami mind a kettőnknek tetszett – megkönnyítve a dolgotokat, hogy ne kelljen sakkozni – azok a következők voltak:
Domonkos
Hunor
Nimród
Simon
Zalán
Csanád
Zsombor
Ebből a 7 névből fogjuk végül kiválasztani a gyerek nevét, ha fiú lesz. Raini a Simon és a Nimród felé hajlik, én pedig a Zalán, Csanád, Hunor felé.
Rég nem frissült a blog. Nem is csoda, mert semmi jóról nem tudunk beszámolni. A terveink között az volt, hogy ilyen korra már Raini javában jár terhes gondozásra, ezerrel készülünk első gyermekünk érkezésére, de az élet közbe szólt. Kétszer is.
Az első, még ősszel történt. A sztori annyi, hogy néhány éve kiderült, Raininek rejtett kancsalsága van, és emiatt fáj rendre a feje és a szeme. Áldom az eszem, hogy az újpesti ofotértba mentünk be vizsgálatra. Ugyani itt dolgozott/dolgozik egy hölgy, aki az ország egyik leghíresebb szemészénél tanult, így felismerte, hogy nem a látásával van baj, hanem rejtett kancsalsága van. Ez azt jelenti, hogy a szemizmai közül valamelyik hosszabb, mint a másik. Vagy valami ilyesmit. Ekkor azt mondták, hogy ahhoz, hogy meg lehessen műteni, 4-5 évig prizmás szemüveget kell hordani, ami minden évben erősebb lesz, és ezzel érik el, hogy a szemizmok annyira meglazuljanak, hogy látni lehessen melyikkel van gond. No ez nem így alakult. Úgy tűnik elég volt 1,5-2 év, hogy műteni lehessen Raini szemét. Azonban, ha Raini terhes, akkor nem lehet a műtétet altatásban végezni. Most őszintén, ki az a marha, aki egy szem műtét közben ébren akar maradni? Így úgy döntöttünk, hogy műtét utánig várunk a baba projekttel.
A másik, amiért az élet közbe szólt, az a gazdasági válság. Sajnos az egyre romló deviza minket is érzékenyen érintett, és most már olyan magaságokban van a forint/chf váltása, hogy várnunk kell néhány hónapot, mire anyagilag biztonsággal bele tudunk vágni a babázásba. Most így állunk. Ha új fejlemény történik, akkor jelentkezünk.
Valószínűleg nem a legjobb téma indítónak, de sajnos rögtön egy költözésről kell beszámolni. Azaz a blogtérről átköltöztünk a freeblogra. A blogtéren fejlesztettek, és ez olyan jól sikerült, hogy a saját sablonjaik nem műkődnek megfelelően. Vártam vagy két hónapot, de a helyzet nem oldódott meg, így a költözés mellett döntöttem.
A blogtérről áthozom azt a két postot ami született, a dátumukat is az alapján állítom be. Ezért van az, hogy itt az első post tulajdonképpen a harmadik.
Ha egy kapcsolat komolyabbra fordul, akkor nyilvánvaló, hogy szóba kerülnek a gyerekek. Ez nálunk sem történt másképp annak idején.
Ilyesmi kérdések repkedtek közöttünk, hogy;
Hány gyereket szeretnél?
Fiút vagy lányt?
Négert vagy sárgát?
Mi legyen a neve?
Nem tudom, hogy másnál hogyan volt, de nálunk mind a mai napig komoly dilemma, hogy mi legyen a gyermek neve, ha fiú lesz. Ha lányunk születik, akkor Emma Hanna nevet fogja kapni a keresztségben. Ez úgy biztos, ahogy most itt ülök a gép előtt. Nem volt semmilyen vita, gyorsan közös megegyezésre jutottunk.
De fiú esetén….
Én ragaszkodom ahhoz, hogy kapja meg az én nevemet a gyermek. Raini viszont rosszul van tőle. Nem a névtől, hanem attól, hogy ugyan úgy hívják majd, mint az apját. Mert állítólag elveszíti az egyéniségét a gyerek. (Mondjuk azért teljesen a névtől sincs elragadtatva.) Persze, ezt tudom cáfolni, mert én apám után kaptam a nevemet, és nem veszítettem el az egyéniségemet. Az tény, hogy Raini annyi kompromisszumra hajlandó az ügy érdekébe, hogy a fiú is két nevet kapjon, az egyik az enyém legyen, a másik még nem eldöntött, de azt használnánk.
Ez szépen hangzik, de mióta az eszemet tudom – pontosabban elértem abba a korba, hogy ilyen dolgokon járjon az agyam, hogy majd leendő gyermekemnek mi legyen a neve -, arra készültem, hogy utánam kapja a fiú trónörökös a nevét. Ezért én nem hajlok a kompromisszumra.
Látom előre mennyi meccset kell még megvívnunk, mire eldöntjük mi legyen. Az is tény, hogy még sok időnk van.
Nagy hirtelen nem is tudom mivel kezdjem az első postot. Talán azzal, hogy még nincs babánk, de ahogy olvasható a blog rövid leírásába, már születése előtti pillanatokat, hónapokat szeretnénk megörökíteni.
Most készülünk az esküvőnkre, már célegyenesben vagyunk, alig van már egy hónap a nagy napig. És mi köze az esküvőnek a babához?
Kapcsolatunk legelején megbeszéltük Rainivel, hogy gyermekáldás csak akkor lesz, ha megházasodunk. Mondjuk ez a megbeszélés abból ált, hogy kijelentette, már pedig az ő gyereke nem lesz törvénytelen zabi gyerek. Ha valakinek így kijelentenek valamit, azzal nagyon nehéz vitatkozni. De őszinte leszek, nem is akartam. Én el lettem volna az esküvő nélkül is, mivel annyira sok mindent nem jelentenek számomra ezek a szertartásos dolgok, ünnepek, de van egy nagyon fontos dolog, amihez amíg élek tartani fogom magam. Ez pedig az, hogy Raininek adjam meg a legtöbbet amit csak tudok, teljesítsem a kívánságait erőmhöz mérten. Ha látom, hogy számára valami úgy teljesül, ahogy szeretné, látom rajta a boldogságot, a kis huncut mosolyát, az engem is örömmel tölt el. Ha így nézzük, akkor mondhatjuk, hogy önző vagyok. :D
Szóval most az esküvőre készülünk, ami augusztus 30-án lesz. És jövőre babázni fogunk. Ezt eldöntöttük. De addig még nagyon sok mindennel kell megismerkednünk, és sok mindent fogunk tapasztalni a gyerekvállalással, a gyerekneveléssel kapcsolatosan, és ezt fogjuk megosztani a blogon keresztül.
régi bejegyzések | a blog kezdőlapja
copyright | design: Beau de Noir, freeblog sablonosítás: Amby, minden mást én tettem tönkre.